Johannes Faber (1574-1629) egy bambergi születésű, német orvos és zoológus volt. Egyetem után Rómában dolgozott élete végéig. Ott lett belőle a korszaka egyik leghíresebb természettudósa. Faber adta a mikroszkópoknak a nevét. VIII. Kelemen pápa kinevezte a háziorvosának meg a Vatikán botanikus kertjének a kurátorának. Mellesleg, ö volt az “accademia dei lincei”-nek a kancellárja. Híres emberek baráti körének volt része. Köztük például: Galileo Galilei, Adam Elsheimer és Peter Paul Rubens. Galilei építette az egyik elsö mikroszkópot, amit kutatásra használtak. Faber nevezte el mikroszkópnak, hogy hangsúlyozza az összefüggést a teleszkóppal, amit szintén Galilei fejlesztett jelentősen. Azon kívül a bajor I. Maximilian és a Vatikán között dolgozott mint ügynök.
Biográfia
Johannes Schmidt 1574-ben született a német Bambergban városban. A nevét később lefordította latinra, így lett belőle Faber. A szülei egy éves korában a pestis áldozatai lettek, ezért a nagybátyjánál, Philipp Schmidtnél, nőtt fel. Johannes református házból származott, de miután Philipp katólikus volt, a saját vallásában nevelte Johanneszt.
Faber Würzburgban végezte el az orvosi egyetemet 1597-ben. Onnantól egy évvel később átköltözött Rómába és sebészként dolgozott a Santo Spirito kórházban Sassiában.
Rövid időn belül egy kiváló hírnevet ért el és ezért VIII. Kelemen pápa háziorvosa lett. 1600-ban kinevezte a Vatikán állam botanikus kertje vezetőjének és hozzá a Római egyetemen a botanika tanszéke vezetését vette át.
1613-ban az „Accademia dei lincei“ tagja és hamarosan kancellárja is lett. Társaival segítettek Galileo Galileinek, amikor az egyházzal konfliktusba került.
A karrierje vége felé már csak mint zoológus és botanikus dolgozott. Főként állatokat boncolt és a felépítésüket tanulmányozta. Ö volt az egyik első tudós, aki a kutatásánál használt mikroszkópot.
Faber legfontosabb tudományos teljesítményének számítanak azok az iratok, amelyekkel a „tesoro messicano“ nevü kötethez járult hozzá. Federico Cesi, az „accademia dei lincei“ alapítója, megkérte Fabert, hogy készítsen leírásokat 35 állatról. 400 oldal származik Faber tollából. A „tesoro messicano“ (mexikói kincs) 1628-ban jelent meg. Ez éppen idejében történt, hogy Faber még megélje, mert 1629-ban hunyt el.
Faber és a mikroszkópia
1611 márciusában Galileo Galilei Rómában járt. Két évvel elötte elkezdett távcsöveket építeni és velük a csillagokat figyelni. Azok után eljött a fővárosba, hogy az új készülékét és a kutatása eredményeit más tudósoknak bemutassa. Összegyülekezett egy csoporttal, amelyikkel egy egész estén át az csillagokat figyelték.
A jelenlévők között ott volt Faber és Federico Cesi is. Cesi 1603-ban alapította az „Accademia dei linceit“ (=a hiúzok akadémiája). Annak idején, az volt a legnagyobb akadémia Rómában. Cesi, Galilei és Faber összebarátkoztak és mind a kettőt felvették 1611 áprilisában az akadémiába.
A „hiúzok“ célja a természettudományok forradalmasítása volt. A 17. században a tudósok még nem alapvetően kísérletekkel meg megfigyeléssel dolgoztak. Ehelyett régi könyvekben kerestek válaszokat, ha nem tudtak tovább és normális volt a “klasszikusokra” hivatkozni, mert az is bizonyítéknak számított. Akkor, a spekulácio, ami öreg spekulációra épült tudománynak nevezte magát. Cesi ezért alapította az akadémiáját, hogy ezeken változtasson és öszzegyűjtött maga körül progresszívan gondolkozó, okos embereket. Azért választotta a hiúzokat mint jelkép, mert a ravaszságuk és a látási képességük kivállóknak számítottak. Pontos megfigyeléssel akarták a természet törvényeit felfedezni, anélkül hogy bele kelljen illeszteni a jelenlegi világképbe.
A hiúzok voltak azok, akik Galilei távcsövét nevezték el “teleszkópnak”. Amikor Galilei bajba került, mert a megfigyelései nem feleltek meg az egyház véleményeivel, akkor megpróbáltak a háttérből segíteni, ahogy csak tudtak. Ugyanígy Faber is segítette társát és barátját.
Galilei viszont nem csak teleszkópokkal kísérletezett, hanem a mikrovilág is érdekelte. Ezért elejétől kezdve próbálkozott mikroszkópokat is fejleszteni. 1624-ben megajándékozta az akadémiát egy készülékkel, amit ő maga “occhiolino”-nak (=kis szemnek) nevezett. Ezt a készüléket Cesi és Francesco Stelluti arra használták, hogy elkészítsék az első rajzot, ami egy mikroszkóp segítségével jött létre. Az “Apiárium” nevü könyv 1625-ben jelent meg és benne nagyított méhek láthatók.
Cesi és Stelluti a mikroszkópot 1624-ben tovább adták Fabernak. Az onnantól arra használta, hogy a zoológiai és botanikus kutatását kibővítse. Faber ebben az időben az “occhiolinót” átnevezte “mikroszkópra”. Ezzel hangsúlyozni akarta az összefüggést a teleszkóppal, amit szintén Galilei kezéből kapta meg az akadémia. Faber föként állatokat boncolt és a mikroszkópal is megvizsgálta őket. A munkájáról készített sok rajzot, amit továbbadott egy rézmetszőnek, hogy nyomtatni is lehessen könyvbe.
Faber jelentőssége a mikroszkópia történetében
Galileo Galilei telyesítményeit a mikroszkópia történetében sokszor alábecsülik. Nem ő találta fel, de ő volt az egyik első mikroszkópépítő es az egyik első, aki tudományos célokra is használta – kissebb mértékben.
Miután azt tovább adta az „hiúzoknak“, azok vezették be a természettudományba.
Közöttük nagy részben Faber dolgozott vele sokat és ő adta a mikroszkópnak a nevét.
A „hiúzoknak“ köszönhető, hogy a mikroszkóp el kezdett terjedni az akadémikus világban – egész európán végig. Néhány évtizeddel később fejre fordította az orvosi tudományokat meg a biológiát. Sok találmány nem lett volna lehetséges nélküle.
Emlékeztetőnek: ezek az események 10 évvel történtek, mielőtt híres mikroszkópiai személységek mint Robert Hooke meg Antoni von Leeuvenhoek egyáltalán megszülettek.
Linkek
Stanford University Press: „The Mexican treasury”, http://www.sup.org/books/title/?id=696
Max Planck Instsitut Berlin: „The accademia dei lincei and the new world”. https://www.mpiwg-berlin.mpg.de/Preprints/P348.PDF
David Freedberg, „The eye of the lynx”
Livescience, „Who invented the microscope”
University of Oklahoma: „Galilei and the microscope”