Olvasókövek

Olvasókövek az elsö látósegédezközök voltak, amit az emberiség használt. Az 1240-es év körül találták fel öket. Rövid idön belül elterjedtek egész európában. 50 évvel késöbb feltalálták a szemüvegeket. Ök váltották le az olvasóköveket, mert a szemüveg az egész látóteret javítja.

Olvasókö egy könyvnek a szövegét nagyítja
Olvasókö egy könyvnek a szövegét nagyítja
Picture licence: PUBLIC DOMAIN

Az olvasókövek története

Találtak egyiptomi rajzokat, amik i.e. 2700 körül készültek. Azokon lehet látni embereket, akik üveget csiszolnak. Az eyiptomiaknak meg volt elvileg a lehetöségük, hogy lencséket gyártsanak. De nem léteznek iratok arrol, hogy azokat ismerték volna.

A görögök és a rómaiak az antik világban is foglalkoztak az optikával. Vannak iratok kisérletekröl, de nem találtak olyat, amiben arról van szó, hogy látósegédezközöket tudtak volna gyártani. Seneca példáúl arról írt, hogy betüket nagyobban lehet látni, ha egy vízzel töltött, gömbölyü üvegtartályt tartanak föléjük. Néró császárrol azt írták egyszer, hogy a gladiátorok párbajait egy zöld színü smaragdon át nézte. De késöbb kiderült, hogy csak a napfény ellen használta.

A görög tudós Klaudiosz Ptolemaiosz (90-160) folgalkozott a fénytöréssel. Észrevette, hogy a víz más szögben töri a fényt, mint az üveg stb. De a fénytörés összes törvényét nem tudta felfedezni.

Az antik világban tudták már, hogy van fénytörés és hogy azzal bizonyos viszonyok alatt nagyítani lehet tárgyakat. De nem tudták még átlátni a rendszerességet mögötte és így nem tudták használni a tudást arra, hogy a látásihibákat kompenzálják. Söt, ehelyett sok olyan iratot meg szöveget lehet találni, ahol arról panaszkodnak, hogy amikor az ember öregszik, akkor romlik a látás és ez ellen semmit nem lehet csinálni. Ezzel ma biztosak a kutatók, hogy az antik világ még nem ismerte az optikai lencséket.

A római birodalom összeesése után az arabok folytatták az antik világ tudásának a további használatát. Lefordítottak sok antik iratot és gyüjtötték öket a könyvtárjaikban. Így jött az, hogy az emberiségnek 800 évet kellett várni, míg Ptolemaiosz után megint tovább fejlesztették a tudást az optikárol. Az arab tudós Abu Ali al-Hassan Ibn al-Haitham (965-1039), aki az “Alhazen” név alatt is ismert, az 1000-es év körül publikálta az “optika kincse” nevü könyvét. Alhazen ott leírta a geométrikus optika alpjait. Arrol is beszél, hogy különbözö, átlátszós anyagok a fényt más szögben törik meg. Azt is leírta, hogy a gömbölyü üvegeket arra lehetne használni, hogy nagyítsanak szöveget.

Ezzel, Alhazen a lencsegyártásnak a teóriai alapjait megtalálta. Viszont az különleges, hogy nem lehet találni bizonyítékot arrol, hogy ö maga is gyártot volna lencséket. Lehet, hogy neki nem volt meg a képessége az üvegcsiszoláshoz.

 

Az olvasókö feltalálása

Körülbelül 1240-ben fordította le Erazm Golek Vitello az „optika kincsét” arab nyelvböl latinra. Onnantol ez a tudás gyorsan elterjedt a szerzetesek között, és azok elkezdték Alhazen teóriáit megvalósitani. Ebben nagyon hasznos volt, hogy a kézimunkában kimondottan tapasztaltak voltak. A fö céljuk valószinüleg az volt, hogy az öregebb testvéreknek, akiknek már rossz volt a szemük, lehetövé tegyék, hogy magas korban is tudjanak olvasni. Ebben a szempontban kimondottan a ferencesek rendje volt kitünö.  Az ö szerzetesrendjük sok országban müködött és megosztottak egymással minden tudást. Ezért terjedtek el az olvasókövek nagyon gyorsan az egész kontinensen.

A tizenharmadik században Velence volt európában az egyetlen hely, ahol fehér színü üveget tudtak gyártani. Ezt a tudást szigoruan titkolták a velenceiek és az árulóknak bérgyilkosokat is üzentek, ha szükséges volt. Ezért az elsö olvasóköveket hegykristályokbol, berillböl meg kvarcbol készítették. Úgy csiszolták, hogy egy plánkovex lencse legyen belöle. A sima oldalt lehtett a könyvre tenni és a szövegen oda tolni, ahol olvasni akar a használó.

Olvasókö plán-konvexis lencse
Olvasókö plán-konvexis lencse
Picture licence: PUBLIC DOMAIN

A szerzetesek folyamatosan fejlesztették a lencsecsiszolás és valamikor késöbb az üveggyártás technológiáját. Így egyre jobb és hatékonyabb olvasóköveket tudtak gyártani. Ebben a folyamatban rájöttek, hogy egy vékony jobb mint egy vastag. Meg az is kiderült, hogy egy kissebb átméröjü jobban nagyít, mint egy nagy átméröjü.

Olvasókö különbözö nagyítása
Olvasókövek – a szemüveg elödjei. Kvarcból meg üvegböl készítették a 13. században.

Az olvasókövek rövid idön belül elterjedtek, nem csak a szerzetesek között. Ezt példáúl az bizonyítja, hogy az akkori, népszerü irodalomban is említik többször. A német területen Alfred von Scharfenberg (1270) beszél a “Berill”-röl. Így keletkezett késöbb a német szó “Brille”, ami magyarul “szemüveg”. Ugyanígy Konrad von Würzburg (1225-1287) is említi mint a “kristály”.

 

Az olvasókövektöl a szemüveghez

Sokáig nem tartott, míg kiderült, hogy a lencsék akkor is müködnek, ha közel vannak a szemhez. Ennek az az elönye, hogy a látótér sokkal nagyobb lessz, miközben egy olvasókö vagy egy nagyító csak egy kis átméröben hatott. A 13-ik század végén már felkerültek az elsö szemüvegek, hasonlóan ahhoz, ahogy ma ismerjük öket. Mai tudás szerint az olasz Toscana környékében találták fel öket.

 

Olvasókövek manapság is léteznek

Olvasóköveket még manapság is gyártanak. Sokszor LED-lámpákat is építenek a köretbe – szóval igazi luxusárút is lehet csinálni belölük. A használatuk sok embernek kellemesebb mint egy nagyítóé. Egyszerübb a követ a könyvre vagy újságra rakni és a sorokon végigtolni, mint egy nagyítonak a fogóját tartani és az optimális távolságot tartani – például ha valakinek reszket a keze.

Olvasókö szöveget nagyít
Olvasókö szöveget nagyít
Picture licence: PUBLIC DOMAIN

 

Webforrások

http://www.i4ulenses.com/histry.htm

http://www.antiquespectacles.com/history/ages/through_the_ages.htm

http://inventors.about.com/od/gstartinventions/a/glass_3.htm

http://www.optiker-holz.de/hibri/h-l-stein.htm

 

Könyvek
Frank Rossi, „Brillen – vom Leseglas zum modischen Accessoire“

Chiara Frugoni, „Das Mittelalter auf der Nase: Brillen, Bücher, Bankgeschäfte und andere Erfindungen des Mittelalters“

Edmund Hoppe, „Geschichte der Optik“